|
19.rész | Eszméletlen vagy
-Én, jesszus, tudom, ne haragudj, totál kiment a fejemből. –magyaráztam, miközben elővettem a szobakulcsomat. –Annyi mindenre kellett ma odafigyelnem, megnézni a mi házunk, hogy mennyiért adhatom el, keresni egy elfogadhatót Németországban, feltenni a netre, hogy minél hamarabb elkeljen, és még Ágihoz is be kellett mennem, megbeszélni a dolgokat. Nem direkt késtem el, csak így jött össze, és kiment a fejemből. –mondtam, és kinyitottam a szobaajtóm.
-Azért még megiszunk valamit? –kérdezte, habár láttam rajta, nagyon rosszul esett neki, hogy elfelejtettem.
-Nagyon fáradt vagyok. Ezt ne úgy vedd, hogy le akarlak koppintani, tényleg nem, csak fáradt vagyok, egész nap meg sem álltam. –mondtam, miközben bocsánatkérően néztem rá.
-Rendben, akkor majd találkozunk, ha egyáltalán még találkozunk. –mondta kedveszegetten, és sarkon fordult.
-Hogy érted azt, hogy egyáltalán? Hisz itt szálltatok meg. –mondtam, mikor utolértem a kanyarban.
-Igen, de holnap reggel tovább indulunk, és megyünk a következő turnéhelyszínre, ugyanis kész lett a buszunk. Ezért akartam még a ma estét legalább veled tölteni, de nagyon fáradt vagy, nem is zavarlak. –mondta, majd becsukódott előttem a liftajtó, mielőtt beszállhattam volna mellé. Gyorsan a lépcső felé vettem az irányt, és leszaladtam egy emeletet. Pont akkor értem oda, amikor kinyílt a liftajtó.
-Ne haragudj, gyere, menjünk le igyunk valamit, én tényleg nem akartam. –mondtam, és megfogtam a kezét, de elrántotta.
-Menj, zuhanyozz le, és feküdj le aludni. –mondta, majd kikerült, és bement a szobájába. Én rögtön utánamentem, és benyitottam.
-Ne csináld ezt, igyunk valamit. –mondtam, de rögtön elfordultam, ugyanis a szoba közepén nekiállt vetkőzni.
-Fáradt vagyok, és holnapra ki kell pihennem magam. –mondta flegmán, pedig ezt a hangnemet tőle még nem hallottam.
-Te akartad. –mondtam, majd kimentem a szobájából. Gyorsan felmentem az enyémbe, felkaptam az alvós ruhám, rendeltem Bill szobájába egy üveg pezsgőt, és narancslevet, majd bezártam a szobám, és lementem hozzá. –Bejöhetek? –kérdeztem, miután kopogtam. Csoszogást hallottam, majd a következő pillanatban Bill állt előttem kócos hajjal, és kómás tekintettel.
-Mit szeretnél? –kérdezte rekedtes hangon. Épp akkor állt mögém az egyik alkalmazott, aki meghozta a kért italokat. Én elvettem tőle, gyorsan a kezébe nyomtam egy kis borravalót, betoltam Billt a szobájába, és becsuktam a lábammal az ajtót.
-Megígértem. –mondtam, majd felé nyújtottam a pezsgőt. –És amit ígérek be is tartom. –folytattam, majd leültem az ágy szélére. Mosolyogva ment a mini bárhoz két pohárért, majd kimentünk az erkélyre, és jól elbeszélgettük az időt. Az elfogyasztott egy üveg pezsgő hatására egyre felszabadultabban beszéltünk a saját dolgainkról, arról, hogy majd találkozunk Németországban, és hasonló dolgok. Tudtam, hogy ezek üres ígéretek, de akkor jól esett. Valamivel hajnali egy óra után, úgy döntöttem ideje lezuhanyoznom, és aludni mennem.
-Elmegyek zuhanyozni, te nyugodtan feküdj le, és aludj. –mondtam, majd birtokba vettem a fürdőt, és beálltam a forró zuhany alá. Jól esett ahogy a meleg víz végigfolyik rajtam, felmelegítve, de hirtelen azt éreztem, hogy két kéz ölel át a derekamnál, és magához húz.
-Eszméletlen vagy! –suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
