|
25.rész | A kipakolás
Tudtam, hogy ez lesz. Normális munkahelyet nem találok angol nyelvtudással, még csak tolmácsnak se mehetnék el, hiszen nem beszélem a német nyelvet, még egy icike-picikét se. Mégis rettegtem attól, amit valószínűleg dolgoznom kell. Hirtelen nagyon hiányzott az irodám Vecsésen, a reggeli kávézgatás a portás sráccal Kevinnel, a nyugodt gépelés, az üzleti dolgok lebonyolítása, a főnök rosszalló szavai, amint megpróbáltam kicsikarni nála pár szabadnapot a női bájaimmal. Végigfutott rajtam a hideg, hogy ezt a bájt, ha elvállalom a Leonard által felkínált munkát, idegen, kiéhezett, részeges férfiaknak kell mutogatnom, sőt ha valamelyik eleget fizet, még le is fektethet, mint egy ócska örömlányt. Ha a bárban pincérkedem majd, bármelyik megfogdoshat, bizonyos határokon belül. És igen, olyan leszek mint egy örömlány, pontosabban örömlány leszek. De muszáj, valamivel muszáj pénzt keresni, hiszen a pár tízmilliós örökség se tart sokáig Ági iskoláztatása mellett.
Már előre félve a holnap esti találkozótól, kikapcsoltam a gépet, lekapcsoltam az éjjeli lámpát, és eltettem magam másnapra. Reggel Ági hangjára ébredtem.
-Reny gyere gyorsan pakoljunk ki! –rontott be a szobámba, a haja össze volt kötve, egy rövid ujjú pólóban, és egy rövidnadrágban volt.
-Mit pakoljunk ki? –kérdeztem félig még alva.
-Hát a dobozokat mi mást!? –mondta, és lerántotta rólam a takarómat. –Ne húzd az agyamat, készítettem neked reggelit is, na siess már. –fogta meg a kezem, és ülő helyzetbe hozott.
-Egy perc. –dünnyögtem, majd felkeltem, és a mosdó felé vettem az irányt. Húsz perc múlva már mind a ketten sportcipőben, rövidnadrágban, pólóban estünk neki a csomagoknak.
-Amit nem akarok megtartani, azt hova tegyem? –kérdezte húgom kikiabálva a nappaliból.
-Dobáld egy üres dobozba, majd kitesszük a szemetesbe. –kiáltottam neki vissza, miközben a létrán egyensúlyoztam, és megpróbáltam a falra akasztani egy gyönyörű tájképet. Miután ezzel végeztem, még kipakoltam a konyhában lévő dobozokból, miközben Ági a nappalit, és a szobáját rendezte be. Este tízkor végre készen volt a ház minden szeglete, ki volt takarítva, minden a helyén volt.
-Megyek fürdeni. –nyögött fel fáradtan Ági, és bevonult a fürdőbe. Én pedig végiggyönyörködtem a házat.
Miután Ági egy negyed órán belül elvonult aludni, tárcsáztam Leonard számát.
-Jó estét. –köszöntem.
-Jó estét, Renee –vel beszélek? –kérdezte egy kellemesen csengő férfihang.
-Igen, elnézését kérem, de ma rendeztük be az új házunkat, így csak egy órás késéssel tudok menni, ha önnek megfelel. –mondtam, miközben a vállammal a fülemnek szorítottam a kagylót, és kezet mostam.
-Természetesen megfelel, akkor várom.
-Sietek. –mondtam, majd letettem, és berohantam a fürdőbe. Egy gyors zuhany után úgy döntöttem, hogy nem fogok visszafogott ruhát felvenni, inkább valami kirívót. A választásom végül erre a ruhára esett: ( RUHA )
Feldobtam egy laza kis sminket, aztán beültem az autómba, és elindultam Leonard éjszakai bárja felé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
