|
3.rész | Gustav drámája
Billék ahogy tervezték, nem hajnalban keltek. Már reggel 7 is elmúlt, a fiúk pedig még mindig aludtak. Gustav is aludt volna, ha nem kezd el csörögni a mobilja. A csengőhangra persze a többiek is felkeltek.
-Gustav! Nem megmondtam hogy… -Bill
-De véletlen szólalt meg! Egyáltalán ki hívogat ilyenkor? –kérdezte Gustav, miközben felvette a telefont.
-Halló… a rendőrség? –Gustav meglepődve. Erre Bill felkapta a fejét és gyorsan ő is Gustav mellett termett, hogy halljon valamit. Gustav kihangosította a mobilját:
-Igen itt a Berlini Rendőr főkapitányság egyik rendőre beszél. Ön Gustav Schafer?
G:-Igen én vagyok! Mi történt?
R: -Az apját letartóztattuk tiltott szer birtoklása miatt.
G: -Tiltott szer???
R: -Igen, jól hallotta tiltott szer. Az apja nagy mennyiségű drogot próbált a határon átcsempészni.
G: -Nem! Ez nem lehet igaz! Ez biztos nem az apám! Ne szórakozzanak velem!
R: -Sajnos téved! Nem viccelünk!
G: -De… mégis milyen drogot akart átcsempészni?
R: -Heroint –Gustavnak a lélegzete is elállt. Sápadtan ült a telefon mellett, még megszólalni sem tudott. A keserűség és a szomorúság keveredett benne. Bill látta, hogy a barátja mennyire rosszul van, ezért gyorsan átvette a mondandót.
B: -És most mégis mit csináljunk?
R: -Gustav Schafernek be kell mennie az Örsre, hogy kihallgassák. Most le kell tennem a telefont, kérem hogy még ma jöjjön be. Viszonthallásra. –letették.
-Be kell menned Gustav kihallgatásra. –Bill. Gustav még mindig csak némán meredt maga elé. Nem tudta, nem akarta elhinni a történteket. Az apja, akivel annyit bolondoztak kiskorában, és akinek egyetlen bűne az volt az életben, hogy 15 éve eltörte Gustav egyik játékautóját, most börtönben ül heroin csempészetért! Tom és Georg is mellette ültek. Senki sem talált szavakat az eseményre.
-Tudom, hogy nem ő volt. És ezt tisztázni is fogom a zsernyákokkal! –Gustav
-Bemész az örsre? –Tom
-Nincs más választásom. Addig el nem megyek onnan, amíg aput ki nem hozom! –Gustav
-Veled megyünk! –Georg.
-Köszi! –Gustav. A fiúk azonnal beszálltak a szokásos kisbuszukba, és meg sem álltak a Berlini Rendőrőrsig. A bejáratnál máris újságírók gyülekeztek. A fiúk testőreikkel együtt befurakodtak az épületbe…
-Mindjárt itt lesznek a lányok, 10 perc! –sürgette Rita Kingát.
-Jólvanna! Nem vagyok robot, hogy fél perc alatt hozzam rendbe a kérót! –Kinga
-Ne nyavalyogj! Úgy csinálsz, mintha csak te pakoltál volna egész reggel! –Rita
-Ok! Bocsi! Csak már most elegem van. –Kinga
-Semmi baj! –Rita. Csöngettek.
-Ezek ők lesznek! –kiáltott fel Rita, és gyorsan kinyitotta az ajtót!
-Sziasztok! –kiáltott fel a 2 német lány
-Én Sandra vagyok!
-Én pedig Emma!
-Én Kinga vagyok, Ritát pedig ismeritek! –Kinga
-Na akkor pakoljunk ki! –Sandra
-Jó ötlet! –Emma
-Közös szobában vagyunk, fent van az emeleten! –Rita
-Tetszeni fog! –Kinga. A lányok tehát berendezkedtek. Sandra és Emma tudomást szerzett a szomszédokról, és hát mondani se kell, mennyire megörültek (Sandra Tom fan, míg Emma Gustav rajongó volt). Az egész délelőttöt átbeszélték, ez pedig épp elég volt Kingának, hogy megismerhesse a német lányokat, és elkönyvelje, hogy Emma és Sandra tök jó fejek. A 2 német lány pedig ugyanígy vélekedett Kingáról. A 4 barátnő nagyon jól elvolt, de Kingát nyomasztotta valami. Billék azt mondták, jelentkeznek. Erre a 4 fiúnak se híre, se hamva. Semmi életjelet nem adnak magukról, még azt se látni, hogy a házukban járkálnának.
-Nektek nem furcsa, hogy Billék nem jelentkeztek? –Kinga
-Ööö ahogy mesélted a tegnapit… nekem is eléggé furi. –Sandra
-Hiszen elvileg itthon vannak! –Emma
-Ez az! Nézzük meg? –Rita
-Igen! Mi van, ha valami baj történt? –aggodalmaskodott Kinga
-Reméljük nincs semmi gáz! –Emma. A 4 lány elindult Billék házához. Kinga elkezdett csöngetni. Semmi. A lány mostmár tövig nyomta a csengőt, másodperceken keresztül… semmi. Rita dörömbölni kezdett az ajtón… semmi
-Fiúk! Mi vagyunk azok! Bent vagytok? –Kiabált Kinga, remélve, hátha meghallja valaki, aki bent van (ha van egyáltalán a házban valaki)
-Nézzünk be az ablakokon! –Sandra. Kingáék körbejárták a házat, benéztek az ablakokon, a fiúk nevét kiáltozták, de hiába.
-Baj van basszus! Érzem! –Kinga
-Nincsenek itt, amikor itt kéne lenniük! –Rita
-Biztos közbejött nekik valami! Nincs meg a számuk egyikőtöknek se? –Emma
-Nincs. -Rita
-Akkor most mi legyen? –Sandra
-Várunk… mást nem tehetünk. –Rita
-Estére csak előkerülnek… -Emma
-Remélem. –Kinga
-Tehát ön nem tudott arról, hogy az édesapja bűncselekményt követ el? –kérdezte a rendőr Gustavtól a kihallgatószobában. A szobát 1 üvegablak választotta el a folyosótól ahol Billék voltak.
-Nem... Nem tudtam –Gustav
-Az apjának volt már dolga a rendőrséggel? –rendőr
-Nem volt. Mikor láthatom már? Értsék már meg, hogy ártatlan! –fakadt ki Gustav. A rendőr sajnálkozón nézett Gustavra.
-Az apjának erről más a véleménye… hozzák be! –rendőr. 2 őr betessékelte Gustav apját. A férfi szürke rabruhában, keze bilincsbe verve. Gustav boldogan a nyakába ugrott volna, de a látványtól, hogy az apját úgy kezelik mint 1 bűnözőt, inkább ülve maradt, és még szólni se nagyon akart. A rendőr és az őrök kimentek a szobából, csak az apa és fia ült egymás elött.
-Sajnálom, hogy így látsz viszont, fiam!
-Kiviszlek innen apu, ok? –Gustav
-Nem Gustav. 3 évet kaptam, és le is fogom ülni.
-Micsoda? Apu mi…
-Bűnös vagyok! Drogot csempésztem. Nem tudtam mire vállalkozok… én csak meg akartam mutatni, hogy nem riadok vissza semmitől! –Gustav meglepődött apja kijelentésén.
-Tessék? –Gustav
-Amit hallottál… az igaz. Nem akartam, hogy ez legyen a vége… de ha már bemocskoltam a jóhíremet, akkor legalább a becsületem maradjon tiszta.
-Apu… miért? –Gustav
-Magam sem tudom Gustav. De most… most menj! Ne emészd magad miattam. Szeretlek fiam! Vigyázz magadra, légy jó! –A férfi intett az őröknek, akik kivezették. A Gustav ottmaradt a szobában egyedül, csak nézett némán maga elé… el sem tudta hinni, ami történt. Bejött Bill, Tom és Georg. A beszélgetést persze ők is hallották
-Gyere Gustav. Menjünk haza! –Bill
-Átvert… -Gustav
-Épp ezért ne foglalkozz vele! –Tom
-De hát az apám! –Gustav
-Hé! Inkább majd otthon beszéljük meg! Nem valami kellemes ez a zsernyák-légkör… -Georg. Gustav sóhajtva fölállt, és követte a fiúkat a kijárat felé…
-Megjöttek! –kiáltott fel Kinga, amint meglátta a TH kisbuszát. A lányok azonnal lerohantak, hogy kérdőre vonják a fiúkat.
-Sziasztok! Hol… -Mielőtt még Kinga bármit is mondhatott volna, Bill csendre intette.
-Lányok! Most nem alkalmas –suttogta Bill, közben intett a fejével a többieknek, hogy menjenek be.
-Mi történt? –Rita
-Gustav apját letartóztatták heroin csempészet miatt. –Bill
-Micsoda? –Kinga
-Igen ez sajnos igaz. Bocsi, hogy így kell találkoznunk. –fordult oda a német lányokhoz
-Semmi baj. A nevem Sandra.
-Én pedig Emma vagyok. Gustav nagyon szomi?
-Az nem kifejezés… nagyon le van törve, ez érthető is… nem lennék a helyében, az biztos. Bill
-És akkor most mi lesz veletek? –Sandra
-Nem tudom. Holnap megyünk a Stúdióba, de lehet hogy felhívjuk Davidot, hogy hadd maradjunk otthon Gustav miatt. De ha otthon maradunk, akkor átjövök, jó? –Bill
-Ok! -Kinga
-Na akkor mi megyünk! –Rita
-Oké menjetek! Jóéjt! –Bill
-Jóéjt! És Gustav legyen erős! –lányok. Kinga ment leghátul, mire 1 kéz megragadta, és visszahúzta. A kéz tulajdonosa Bill volt.
-Kinga. Te még maradj 1 kicsit! Ööö a számodat elkérhetném? Csak ha ilyen van, akkor el tudjuk érni egymást! –Bill
-Persze! –Kinga és Bill felírták 1 cetlire a számukat, majd odaadták egymásnak. (bocs ez a mondat elég csáré lett…) .
-Akkor, szia! Aludj jól! –Bill
-Te is! –Bill tehát beszaladt a házba, erősíteni a Gustavot vigasztalók brigádját. Kinga, pedig kezében a Bill telefonszámát rejtő cetlivel nyugodtan sétált vissza a házba. Mostmár tudta, hogy bármikor felhívhatja Billt, ha baj van.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
