|
4.rész | Ami rosszul kezdődik
A lányok reggeliztek, de a tegnapi miatt mindenki csak turkált a müzlistáljában. Gustav állapota mindenkire kihatott. Emma egész reggel Gustav miatt görcsölt.
-Vajon most mi lehet vele? –Emma
-Fogalmunk sincs. –Rita
-Szar lehet most neki. –Kinga
-Az. –Sandra.
-De kiheveri ugye? –Emma
-Persze hogy kiheveri! Csak adni kell neki néhány napot, amíg összeszedi magát. –Sandra
-Ja. Ez így megy. –Kinga
-Szerintetek megpróbáljak beszélni vele? –Emma
-2 dolgot tehetsz: vagy megkíméled, vagy megvigasztalod. Kérdés hogy a mostani esetben melyik lenne a jó. –Rita
-Na hát ez az. Szerintem… beszélj vele. Legyél vele kedves… és akkor talán jobb kedve lesz. –Kinga
-Szerintetek? Megpróbáljam? –Emma
-Hát ha Gustinak jobb kedve lesz tőle, akkor beszélj vele! -Sandra
-Ok! De jöjjön velem valaki! –Emma
-Én most nem akarok. Majd ha minden rendben lesz odaát. –Sandra
-Én meg megyek mosogatni. –Rita
-Akkor csak én maradtam. –Kinga
-Nem baj az, csak jöjjön valaki, mert engem csak Bill ismer, ő is csak látásból. –Emma
-Oks akkor menjünk. –Kinga. A 2 lány becsöngetett a fiúkhoz, Tom nyitott ajtót.
-Hello! –Tom
-Szia Tom, ő itt Emma az egyik német lány. –Kinga
-Szia Emma! –Tom
-Hallottam mi történt Gustavval. És… megpróbálnék bele lelket önteni. Persze csak ha nem baj- Emma
-Ugyan miért lenne! Gyertek beljebb! –Tom. A lányok bementek, ahol Gustavon kívül a fiúk épp pakoltak. Emma mindenkinek bemutatkozott
-Hol van Gustav? –Emma
-A szobájában. –Bill –tegnap óta ki se jött onnan... aggódunk érte.
-Majd én beszélek a fejével. –Emma
-Addig én segítek nektek pakolni! –fordult a fiúkhoz Kinga –Sok szerencsét! –súgta oda Emmának. Emma vett 1 nagy levegőt, és benyitott Gustavhoz. A fiú ott gubbasztott az ágyon, és az mp3-át hallgatta. Mivel az ajtónak háttal ült, csak ennyit mondott:
-Mondtam, hogy ne engedjetek be senkit!
-Én… csak beszélni akarok veled! –Emma. Gustav a hang irányába fordult.
-Te meg ki vagy? Újságíró? –mondta gorombán Gustav
-Nem. Emma vagyok, Kinga egyik lakótársa.
-Azt minek akarsz te velem beszélni? –Gustav
-Mert látom, hogy mennyire le vagy csúszva, és szeretnék segíteni! –Emma
-Nekem ne segítsen senki! Tűnj el innen! Nem hívott téged ide senki! – mondta bunkón Gustav. Emmát már a sírás kerülgette. Még soha senki nem ugrott neki ilyen gorombán, Gustavról meg főleg nem feltételezett ilyet.
-Jólvan! Elmegyek! De ez az egész az apád reszortja! Ő becsületesen fölvállalta, és ennyi! Megértem hogy szomorú vagy, de attól még nem kell ilyen bunkón nekimenni annak, aki csak jót akar neked! –kiabált Emma sírva.
-Leszarom hogy mit akarsz! Nem ismered az apámat! És nem ismersz engem se! Most pedig takarodj innen, különben én foglak kidobni! –Gustav dühöngve.
-Akkor csak nyalogasd a sebeidet tovább! Aki ekkora paraszt, az meg is érdemli! –mondta Emma, majd becsapta az ajtót.
-Na én mentem. –mondta a többieknek, miközben a könnyeit törölgette az arcáról…
-Elkezdett velem ordibálni, mint valami megvadult állat! -panaszkodott Emma sírva.
-Gustav??? Nem hiszem el! –Sandra
-Mi kint a fiúkkal hallottunk pár mondatot. Még Billék is ledöbbentek Gustin. –Kinga
-Hú lányok! Ez nagyon durva! –Rita
-Az a minimum, hogy bocsánatot kérjen! –Kinga
-Aha! Tudod mikor fog! Csak magával törődik! –Emma. A lány alig fejezte be a mondatot csöngettek. Rita nyitott ajtót. A vendég láttán a lélegzete is elállt.
-Gustav? –Rita
-Igen. Szeretnék beszélni Emmával. –mondta bűnbánón Gustav, 1 szál rózsával a kezében
-És azt hiszed meg is hallgat? –Rita
-Remélem. Beszélhetnék vele? –Gustav
-Gyere. Maradj itt a nappaliban, felmegyek a szobába Emmáért. –Rita
-OK. Köszi –Gustav. Rita gyorsan felszaladt az emeleti szobába.
-Emma! Valaki lent vár rád! –Rita.
-Ok, mindjárt jövök! –Emma. Rita közben felvilágosította a lányokat, hogy ki is az illető. Amikor Emma meglátta Gustavot, legszívesebben sarkon fordult volna, de a fiú közbeszólt!
-Ne! Légyszi Emma hallgass meg! –Gustav bociszemekkel.
-Ugyan miért? –Emma
-Bocsánatot szeretnék kérni, amiért hülye voltam. –Gusti lesütött szemekkel
-Az nem kifejezés… -Emma
-Amiket mondtál rám, azok igazak voltak. Tényleg 1 önző bunkó vagyok, és ok nélkül üvöltöztem veled. Szégyellem magam, amiért olyan sok hülyeséget mondtam rád. Sajnálom. Meg tudsz bocsátani? –kérdezte Gustav, majd átnyújtotta Emmának a rózsát.
-Hát nem is tudom… -Emma
-Amit tettem az megbocsáthatatlan… de adj nekem 1 esélyt! –Gustav könyörögve. Emma vett 1 mély lélegzetet, majd kimondta az ítéletet:
-Megbocsátok! –mosolygott Emma, majd Gustav karjaiba vetette magát, akin szintén látszott, hogy nagyon boldog.
-Köszönöm! Megígérem, hogy soha többet nem leszek veled ilyen bunkó! –Gustav
-Rád nem lehet haragudni! J De aztán tényleg ne viselkedj még egyszer így! –Emma
-Nem fogok! –Gustav. Eközben lejöttek az emeletről a lányok.
-Sziasztok! De nagy buli van itt lent, mi történt? –Kinga mosolyogva.
-Békülés! –Emma.
-Na az tök jó! –Rita
-Gratulálok! –Sandra. Gustavnak eszébe jutott, hogy Sandrát még nem is ismeri, úgyhogy gyors bemutatkozás után Kingának nagy ötlete támadt:
-Hé emberek! Mi lenne, ha szólnánk Billéknek, és fagyiznánk 1 nagyot?
-Jó ötlet! -Rita
-Benne vagyok! –Emma
-Jöhet! –Gusti
-Menjünk! –Sandra. a lányok, na meg Gusti gyorsan elszaladtak a fiúkért, és mind a nyolcan elmentek fagyizni. A mai nap tehát jól végződött, de Kinga számára veszélyes lesz a holnapi…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
