|
6.rész | A káosz
A lányok Toméknál voltak, és azt tervezték, hogy sütnek Kingának tortát…
-Na akkor cukor az van, liszt is, sütőpor, tojás, margarin, kakaó, meggybefőtt, és… hoppá nincsen marcipán! Mondta Rita Georgnak, miközben a konyhában kutakodott.
-Georg! Légyszi! –Rita
-Dehogy megyek le marcipánért, fáj a lábam! –Georg tettetve, hogy fáj a lába.
-Na persze, látszik! Naaa Georg a kedvemért! –Rita.
-Na jólvan! De ez az utolsó! –Georg.
-Jójó köszi! J -Rita. Georg közben a szoba közepén elkiáltotta magát:
-Hé ki jön velem boltba?
-Én! Inkább, mint hogy tortát süssek! –Tom
-Ejnye-bejnye Tom! –mosolygott Sandra.
-Hé engem se hagyjatok itt! –Gustav.
-Hé fiúk! Valaki maradjon itt! –Sandra.
-Sajnos elfogyott a marcipán, és kell 3 erős férfi, hogy hozzon! –Georg vigyorogva.
-Bele fogtok szakadni! –Emma
-Ezért megyünk hárman! –Gustav
-Na jó sütögetést csajok! –Tom.
-Azonnal álljatok meg, nem ebben állapodtunk meg! –Rita
-Pápá! –fiúk
-Ilyen nincs! –Sandra.
-Ezért még csúnyán megfizettek!!! –kiáltott a fiúk után Emma, de azok csak eleresztették a fülük mellett a mondatot.
-Na lányok jól állunk! –Rita
-Kapják be! Mintha reggel megegyeztünk volna valamiben… -Sandra
-Hmm van 1 ötletem. Mondtad Emma, hogy ezért még csúnyán megfizetnek… -Rita
-Ööö de nem gondoltam ám komolyan! –Emma
-És ha komolyan gondolnánk? –Rita
-Hááát végülis, szemétség volt, hogy itthagytak! –Sandra
-Ti is arra gondoltok, amire én? –Rita
-Ahha! Szívassuk meg őket! –Emma gonosz vigyorral
-Egyetértek! –Sandra
-De mi lesz a tortával? –Emma
-Azt a legnagyobb nyugiban megcsináljuk, és akkor támadunk, amikor a fiúk a legkevésbé se számítanak rá…
-Úgy látom, minden rendben! –mondta az orvos Kingának és Billnek.
-Ez azt jelenti, hogy hazamehetünk? –Bill
-Igen. De a lánynak sok pihenésre lesz szüksége! Attól hogy kiengedtük, még nem gyógyult meg! –orvos.
-Ok. Köszönjük! –Kinga. Bill és Kinga gyorsan elpakolta a cuccokat, és már mentek is haza. Mivel Kingát a vártnál hamarabb kiengedték, a fiúknál Ritáék még neki sem kezdtek a lány meglepi-tortájának.
-Hol késnek Georgék? –Rita
-Ezek jól eltűntek! –Sandra
-Felhívom Gustavot. –Emma
-Ok, de hangosítsd ki! Jaj lesz nekik, ha hazaérnek! –Sandra mérgesen. Emma közben előkapta a mobilját hogy felhívja Gustavot, aki kis idő után fel is vette:
G: Hallo
E: Szia Gustav! Mégis hol a francba vagytok? Fél órája hogy elmentetek! –Ekkor nyílt az ajtó, és Gustav vigyorogva közölte a telefonban:
-Mögötted.
-Na végre! –Emma
-Ennyire nehéz volt a marcipán? –Rita
-Ó jaj, a karom teljesen legyengült! –Tom
-Na jó elég a hülyéskedésből! –Sandra, közben kikapta a marcipánt a fiúk kezéből.
-Jójó, ezentúl jófiúk leszünk! J - Georg
-Melegen ajánlom! Most pedig kezdjünk neki annak a tortának, mert az életbe nem leszünk vele kész! –Rita
-Oké. – Gustav. A fiúk pont nekikezdtek volna, amikor csörgött Tom mobilja.
-Hát ez meg ki? –megnézi – Azt a rohadt, ez David! –fölveszi
-T: Hallo
-D: Szia Tom, tudom hogy Bill most nem tud jönni, de ti viszont gyertek be, mert az egyik számban találtam 1 elég nagy hibát.
-T: Hát majd holnap bemegyünk!
-D: De ezt ma kell!
-T: Holnap!
-D: Ma!
-T: Holnap!
-D: Ma!
-T: Basszus David ne szívózz már!
-D: Tom! Szépen fogjátok magatokat, és BEJÖTTÖK a stúdióba világos?
-T: Világos. –Tom szomin.
-D: Akkor fél órát kaptok, hogy idegyertek!
-T: Jójó. Hello. –leteszi – Ó hogy bassza meg a nyúl! Ilyen nincs csesszétekmeg!
-Mi történt? –mindenki
-David hibát talált az egyik dalban, és most be kell mennünk… -mondta gyászosan Tom
-Ne már! –Georg
-Akkor siessünk, hátha hamarabb visszaérünk! –Gustav
-Ez jó ötlet! Akkor mi mentünk csajok, ha bármi van, akkor hívjatok! Csákó! –mondta Tom, majd a 3 fiú elment.
-Hát ez jó! Nagyon jó! –Emma
-Tudom hogy ez nem az ő hibájuk, de azért mégis jó lenne 1 kicsit megszívatni őket! –Rita
-Hááát… végülis. Mi is hadd szórakozzunk kicsit! –Sandra. Fél óra sem telt bele, a torta készen volt. A lányok gyorsan betették hűtőbe, és már csak Kingáékra volt szükség, hogy hazaérjenek.
-Szerintetek tetszeni fog Kingának? –Rita
-Tuti! –Emma
-Még jó, hogy csak holnap este jön… nekem már van 1 ötletem a pakolászáshoz! –Sandra
-Szedjük szét a kecajt! –Rita diadalittasan
-Induljon a banzáj! –gonosz vigyorral Emma. A lányok tehát nekiveselkedtek a fiúk szobájának elemeire bontását. Sandra boldogan próbálta fel Tom sapkáit, majd laza mozdulattal hajigálta őket a földre a ruhákkal együtt. Emma Gustav cd-ivel borította el a padlót, Rita pedig harciasan tépkedte össze a Georg ágya alatt található Playboy-t.
-Még szerencse, hogy csak ez az 1 van! –Rita. Tehát repkedtek a ruhát, tépődtek az újságok, eldőltek a bútorok, és az egész ház a feje tetejére állt, szó szerint felborult a rend.
-No ezzel meg is volnánk! –Emma
-Most csajok, menjünk át a mi házunkba tévézni egyet! –gonoszan Rita
-Bárcsak látnám az arcukat, amikor meglátják ezt a kupit! –mondta mosolyogva Sandra
-Felejthetetlen élmény lesz!- Rita
-Hoppá vigyázz ajtó! –mondta Bill, miközben kezével eltakarta Kinga szemét. A fiú épp a bejárati ajtót nyitotta ki. Mivel sötét volt, fel kellett kapcsolnia a villanyt, így Kingának már nem takarta a szemét.
-Na Kinga isten hozott ott… -majd Bill meglátta a házban uralkodó állapotot -… hon.
-Jézusom! Itt meg mi történt? –Kinga. A páros tátott szájjal állt az ajtóban. A székek egymás hegyén-hátán, a ruhák halmokban, a poharak, tányérok és evőeszközök a földön szanaszét, újságfecnik, és csupa kacat hevert mindenhol.
-Fogalmam sincs… -Bill
-Életem be nem láttam még ekkora felfordulást. –Kinga
-Na de hol van mindenki? –Bill
-Szerintem nem vártak minket… sőt biztos. –Kinga. A fiúk ebben a percben értek haza. Amikor meglátták Kingát és Billt meglepődtek.
-Áh sziasztok! Nem is tudtam, hogy ma jöttök! –Tom, a többiek pedig bólogattak
-Aha. Mi pedig nem is hittük volna, hogy erre fogunk hazajönni… -mondta Bill, majd bevezette a fiúkat. Nem is kell ecsetelni, hogy a többieknek mennyire leesett az álluk.
-Mi az isten??? –Gustav
-Itt meg mi történt? Betörtek –Georg
-Azt a kurva! Ezt nem hiszem el! Ki tehetett ilyet? –Tom. Bill és Kinga kérdőn néztek a fiúkra.
-Eskü hogy nem mi voltunk! –mondta Tom Billre és Kingára nézve – Tesó! Te csak megértesz! Neked nem hazudok! Mi itthon se voltunk!
-Akkor kik voltak itthon? –Kinga. Tom, Georg és Gustav már tudta a választ.
-Hármat találhatunk. –Georg.
-Felhívom Emmáékat, hogy jöjjenek át. –Gustav
-Ok. –Tom. Gustav pedig már hívta is Emmát.
-G: Szia Emma Gustav vagyok
-E: Szia Gustav! Történt valami?
-G: Most azonnal gyertek át! Bill és Kinga is itt vannak, és úgy látom, lenne még megbeszélni valónk! –mondta Gustav, majd letette.
-Na? –Tom
-Jönnek! –kiáltott fel Georg, aki addig az ablaknál állt.
-Jaj mi lesz itt! –Kinga
-Háború! –Bill
-Az. –Georg. Emma, Rita és Sandra bekopogott a fiúkhoz.
-Nyitom! –Tom. Amikor kinyitotta 3 rémült és bűnbánó lánnyal találta szembe magát.
-Kerüljetek beljebb! Jól fogtok szórakozni. –sziszegte Tom. A lányoknak nem volt megrázó a kupi látványa, de amikor meglátták a fiúk dühös ábrázatát, Bill és Kinga ,,ez mi akar lenni” arckifejezését, inába szállt a bátorságuk.
-Ööö… hoppá. –Emma
-Szép… -Rita
-Naná hogy szép, hiszen ti csináltátok nemde? –Tom mérgesen
-De mi… mi csak szórakoztunk! Nem akartunk ekkora kupit! Csak pár ruhát akartunk szétdobálni… -mondta Sandra, de Georg közbevágott:
-Csak pár ruhát, ehhez képest a feje tetején áll az egész kecó!
-Bocsánat… mi tényleg nem akartuk! -lányok nagy bociszemekkel.
-Hááát… megbocsátunk ha… segítetek összepakolni! –Gustav
-Igen! –Tom
-OK! Akkor kezdjünk is neki! –Rita
-Álljon meg a menet! –Georg
-Mi az? –Bill
-A torta… az ugye épen maradt? –Georg
-Milyen torta? –Bill
-Azt békén hagytuk! –Emma
-De milyen torta? -Kinga
-Csináltunk neked délelőtt tortát. –Sandra
-Tényleg? Tök arik vagytok! –mondta Kinga, miközben Gustav kivette a tortát a hűtőből.
-Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között fogjuk neked átadni… -mondta zavartan Rita.
-Hogy költőiesen mondjam: az a fő, hogy mindannyian itt vagyunk! –Gustav vigyorogva
-Na ja Gusti! Végre mondasz valami okosat is! J -Tom
-Hehehe… -Gustav
-Gondolom csak a lányok csinálták a tortát… -Bill
-Dehogyis! Mi is segítettünk! –Tom
-Na ja elmentetek marcipánért. –Sandra
-Mért, az is kemény meló! –Georg
-Na persze, bele ne szakadjatok! –Emma
-Na emberek, ki kér? –Kinga. Persze mindenki kért.
-Haver! 1 kaja amiben közreműködtem, és nem égettem oda! –Georg büszkén.
-Nagyon ügyi vagy! –Rita
-Én mindig az vagyok! J -Georg
-Peeersze Georg ne fényezd magad! –Bill
-Ééén? –Georg
-Te! –Bill
-Na Bill legközelebb te sütsz-, főzöl, és aztán majd meglátjuk, hogy ki a kemény fickó! –Georg vigyorogva.
-Jól van benne vagyok! Győzzön a jobbik! –Bill harciasan. A lányok közben csak nevettek rajtuk, hiszen egyik fiú se nagyon segített be a tortasütésbe.
-Úristen mi lesz itt! –Kinga
-Na de hogy ünneprontó legyek: még mindig 1 rohadt nagy kupi közepén vagyunk! És hajnalra talán rendbe kéne rakni a kérót! –Tom
-Na ja. –Gustav unottan. A társaság nekikezdett a pakolászásnak, ám amikor Kinga is felállította volna az eldőlt Cd- állványt Bill megállította:
-Nanana! Te nem pakolsz! Szépen fölmész valamelyik szobába, és pihensz! Csak így engedett el az orvos! –Bill aggodalmaskodva.
-Jaj Bill, tudok mozogni! Lehet hogy nem vagyok olyan energikus mint azelött, de attól még tudok pakolni! –Kinga
-Kinga ez most tényleg komoly! –Rita
-Menj föl Bill szobájába, pihenj egyet, és ha valami baj van szólsz, oké? –Tom
-Hááát… -Kinga nem tudta mit tegyen, de mikor látta, hogy minden szem rá szegeződik, végül beadta a derekát.
-Gyere fel! –mondta Bill, majd felkísérte Kingát a szobájába. Billnek nem valami nagy szobája volt, viszont eléggé rendes, ami azt jelenti, hogy a fiú vagy elkerüli a rumlit, vagy a lányok nem találták meg a szobáját. Kinga leült az ágyra, Bill mellé.
-Akkor most pihenj! –Bill
-De ne segítsek? Tudok mozogni, nincs semmi bajom … -de mire ezt kimondta, belenyilallt a karjába a fájdalom. Kinga erre fájdalmas szisszenéssel reagált, amit persze azonnal meglátott Bill, és mostmár finomkodás nélkül zavarta ágyba Kingát.
-Na jó Kinga, ne szórakozz! Légyszi pihenj a kedvemért! Látom, hogy még nem vay teljesen jól! –Bill
-Jaj Bill voltam én már rosszabbul is! –Kinga
-Nem érdekel, akkor is pihenj! Kérlek! Nem akarom, hogy bajod essen! –Bill aggódóan.
-Na jó, ha muszáj! De ha bármi van…
-Szólunk! –fejezte be Bill
-Ok –Kinga
-Ne maradjak itt? –hajolt kedvesen mosolyogva Kinga fölé Bill. Kingában erre megállt az ütő, és halvány fogalma sem volt, hogy mit válaszoljon. De ,,szerencsére” Tom felkiabálása miatt nem tudott válaszolni
-Hé Bill gyere 1 kicsit! –Tom.
-Menjél csak! Elvagyok itt. –Kinga
-Biztos? –kérdezte Bill.
-Biztos! –Kinga
-Akkor lementem. Aludj jól! –mondta Bill, majd 1 gyors puszit nyomott Kinga arcára. Kinga ettől megint nem tudta, hogy fiú-e vagy lány. Amikor 1 héttel ezelőtt Berlinbe utazott, álmában se gondolta volna hogy megismeri a Tokio Hotel tagjait. Most pedig teljesült a lehetetlen, és minden olyan, mint 1 álom, amiből sose akar fölkelni. És jelen pillanatban Bill ágyából se, mert ahhoz képest, hogy a ház milyen lepukkant, a fiú szobája tök rendben volt, és az ágya is kényelmes volt. Kinga tehát elfészkelte magát Bill ágyában, és pár perc múlva elnyomta az álom…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
