|
11.rész | Eltűnve
A lányok észrevették, hogy baj van. Gyorsan kiszaladtak Kingához.
-Úristen Kinga, mi történt? –kérdezték az összetört Kingától.
-Az a paraszt Gordon hazudott Billnek. Azt mondta neki, hogy megvádolom házasságtöréssel, meg hogy csak a pénzéért szeretem Billt. Ő meg persze mindezt elhitte, és úgy dobott ki a házból, hogy a lábam nem érte a földet! De miért csinálta ezt basszus, miért??? –zokogott Kinga.
-Nyugi! Szépen bemegyünk, lenyugszol, megvárjuk míg Gordon elmegy, azután pedig visszamegyünk Billhez, és megmutatjuk neki a képeket. –Rita
-Na ez jó terv! –helyeselték a többiek. A lányok így hát bementek a házba, év várták hogy Gordon végre eltűnjön a színről. Fél óra múlva a férfi elhajtott, a lányok pedig akcióba léptek.
-Gyerünk csajok! Mutassuk meg Billéknek hogy kinek van igazuk! –Emma
-Úgy van! –mondta Rita és Sandra, majd Emmával együtt elindultak a kijárat felé. Kivéve Kingát, aki viszont ülve maradt.
-Naaa Kingus! –lányok
-Csajok ti menjetek nyugodtan, de ez nekem nem fog menni! –sóhajtott szomorúan Kinga
-Na de…- Emma
-Azt hiszem, járok egyet. Kimegyek a folyópartra. Ha kellek, mobilon megtaláltok. –mondta Kinga, majd lehajtott fejjel kilépett az ajtón. Sandra már nyitotta a száját, de Rita csendre intette.
-Hagyjad hadd, menjen. Most 1 kis nyugira van szüksége. Túl sok ez neki… -Rita
-Igazad van. –Emma
-Hát ja. Rossz lehet neki… -Sandra
-De most indulás a fiúkhoz! Igazságot kell tennünk! –Rita. A lányok egybehangzó igent mondtak, majd elindultak a fiúk háza felé.
Bill csak sírt, sírt és egyre csak sírt. Fejét a párnájába fúrta, fekete szemfestéke pedig sötétszürkére színezte fehér párnáját. Képtelen volt felfogni, hogy ilyesmi megtörténhet vele. Még Tomnak sem árult el semmit. Egy hang sem jött ki a torkán. Csak a fájdalom könnyei ömlöttek belőle szüntelen, és ott feküdt összekuporodva az ágyán, egy telesírt párnát ölelve, és most az egyetlen kívánsága az volt, hogy bár nem is lett volna ez a nap, bár ne történt volna semmi rossz. De elvesztette Kingát, az apja pedig állítólag csalja az anyját. Bill nem tudta melyik félnek higgyen: az apjának, aki noha hivatalosan a mostohaapja, saját fiaként kezeli, vagy Kingának, akibe Bill egyre jobban kezd belehabarodni. Bizony a fiúnak nehéz dolga volt. Ekkor csöngettek.
-Nyitom! –hallatszott lentről Gustav hangja. Bill a legkevésbé sem volt kíváncsi rá hogy ki jött be, 2 dolgot akart csak most: magányt, és az igazat. Ekkor kopogtak.
-Hagyjatok békén! –mondta Bill, de a sok sírás miatt alig lehetett hallani amit mond.
-Bill mi vagyunk azok Rita, Emma és Sandra! Itt vannak a bizonyítékok apád ellen! Gyere és nézd meg őket! –mondta Rita az ajtó túlsó felén. Bill kíváncsiságát felkeltették a bizonyítékok, ezért hát gyorsan letörölte a könnyeit, megpróbálta 2 másodperc alatt összeszedni magát, és 1 nagy levegő kíséretében ajtót nyitott. A 3 lány állt elötte, kezükben 6 képpel.
-Tessék, nézd csak meg őket! Ezután pedig döntsd el kinek hiszel! –mondta Rita, miközben átnyújtotta Billnek a képeket. Amikor a fiú megnézte őket, a szája is tátva maradt a csodálkozástól. A képeken az apja volt, aki 1 fiatal lányt csókol meg/ megöleli/ látszólag nagyon elvan vele. Bill ekkor jött rá, hogy Kingának volt igaza. Az apja 1 hazug disznó, ráadásul elérte, hogy Bill elüldözze a szerelmét a házból. Úristen Kinga!
-Hol van Kinga? –kérdezte aggódóan Bill
-Elment a folyópartra. –Emma.
-Muszáj tőle bocsánatot kérnem. 1 bunkó szemétláda voltam vele, ráadásul pont neki volt igaza. –Bill
-Figyu Bill ez a minimum! –Sandra
-Elmegyünk a folyópartra… megkeressük Kingát. De előbb van 1 kis elintéznivalóm az apá… Gordonnal. –Bill nem bírta már az apa szót használni Gordon Trümperre. Maga a Gordon név hallatára az undor kerülgette a fiút.
-És mégis hogy? – Rita
-Felhívom, és megmondom neki a magamét! –mondta Bill, és már hívta is a mobilján Gordont.
G: Hallo
B: Szia… Gordon
G: Á szia fiam, hogy ityeg, a fityeg? – nevetgélt Gordon
B: fordulj fel te idióta pitiáner, csaló, bunkó, hazug pöcs!
G: Tessék? Hogy mondhatsz ilyeneket az apádra?
B: ez mind igaz! És Kingának is igaza volt! Te csalod anyát!!!
G: Hogy merészelsz ilyet az apádra…
B: … Te már nem vagy az apám! Sőt már Tomhoz sincs semmi közöd!
G: Te hiszel annak a kis…
B: Igaza volt! Láttam a képeket! És ne merd a szádra venni!
G: Bill
B: Nem érdekelsz világos??? Rohadj meg! –üvöltötte Bill, majd letette a telefont.
-Huhh ez aztán kemény volt! –Emma. Bill megkönnyebbülten mosolyogta el magát
-Nem tudom miért, de valahogy jól érzem magam! Kingát viszont muszáj megtalálnunk! –Bill. A lányok időközben felvilágosították a fiúkat is a helyzetről. Tom is alig akart hinni a Gordonos ügynek, de a képek láttán ő is bizonyosságot nyert a megcsalásról.
-Hé mindenki én tudok 3 embert vinni a kocsiba. A maradék pedig megy Gustavhoz! –Georg
-Oks akkor gyorsan! –Gustav. Bill, Tom és Rita beültek Georghoz, Emma és Sandra pedig Gustavhoz.
-Gyerünk Georg lépj a gázra! –Bill. Georg intett Gustavnak, és a csapat elindult a folyópartra.
Kinga szomorúan törölgette a könnyeit. Azt remélte a hűvös levegő, a folyó sodrásának hangja és a sirályok valamennyire lenyugtatják. De még mindig ugyanolyan felkavart volt mint mikor idejött. Nagyot sóhajtva dobott be 1 kavicsot a vízbe. Bárcsak ne is látta volna Gordont azzal a nővel, és akkor kimaradt volna ebből az egészből. Nem messze tőle az úttesten hangos fékcsikorgás hallatszott. A lány már hátra se nézett. Nem akart társaságot.
-Kinga! –hallatszott 1 női hang. Kinga a hang irányába fordult, és meglátta Johannát. A képekről azonnal felismerte a nőt.
-Maga meg mit akar tőlem? –Kinga. Ekkor Kinga háta mögött termett Gordon, egy jókora a folyóparton fejnyi vagy annál nagyobb méretű kődarabbal, és teljes erőből fejbevágta Kingát. A lány ájultan esett a földre.
-Na ezzel meg is volnánk. -mondta Gordon, majd Kingát a pólójánál fogva elkezdte az úttesthez vonszolni. Mivel a lánynak erősen vérzett a feje, több nagyobb vércseppet is hagyott maga után, de ez Gordonékat egyáltalán nem érdekelte. Johanna kinyitotta a kocsiajtót, majd Gordon bevágta Kingát a hátsó ülésre.
-Most pedig tűnjünk innen. –Gordon. A 2 ember gyorsan bepattant a kocsiba és elhajtott a helyszínről.
5 perccel később Georg és Gustav autója állt meg a parton. Bill azonnal kint termett.
-Kinga! Kinga hol vagy? –kiáltozott a lány után. 10 perc ment el így, hogy a 7 ember kereste Kingát. De hiába kiáltozták a nevét, hiába keresték még a bokorban is, sehol sem találták. Egyben voltak csak biztosak: a lány eltűnt. Bill iszonyúan aggódott Kingáért. Már attól félt, hogy a lány valahogy a vízbe fulladt. Ekkor Tom fölkiáltott:
-Hé emberek ezt nézzétek! –Tom. A többiek odasereglettek, és alig akartak hinni a szemüknek. A parton vérnyomok voltak. Hatalmas vércseppek vezettek az úttest felé. Majd az úttesten 1 méretes féknyom volt látható. Ekkor már mindenkiben összeállt a kép: Kingát elrabolták.
-Jézus-Mária… hármat találhattok hogy ki volt. –Gustav
-Kinga megsérült… és ha bármi nagyobb baja esik, én megölöm azt a szemetet! –Bill. Tom eközben hívogatta Kingát és Gordont is, de egyik fél se volt bekapcsolva.
-Hé itt van Kinga mobilja! –kiáltott fel Sandra, amikor meglátta a kövek között a mobilt.
-De most akkor mi lesz? –Georg
-Felhívjuk a rendőrséget, de közben mi is keresni fogjuk. Nem nyugszom addig amíg Kingát meg nem találom! –Bill
Kinga arra ébredt fel hogy nagyon fáj a feje. Lassan felnyitotta a szemét. 1 pincében lehetett, mert kevés fény volt viszont annál nagyobb kosz. Kinga a fejét tapogatta… még mindig vérzett. A vérveszteség miatt szédült. 1 ágyféleségen aludt, ami mellett 1 éjjeliszekrényféle volt, és az egész szobát 1 vasajtó zárta be, az embernek pedig olyan érzése volt, mintha börtönben vagy az ajtót nézve: 1 ketrecben lett volna. Nagy nehezen feltápászkodott az ágyról, és odament az ajtóhoz:
-Hahó! Van itt valaki? –pihegte gyengén. Ekkor lépteket hallott.
-Szép napot csipkerózsika, látom felébredtünk! –mondta gonoszan Gordon
-Vigyél ki innen! –Kinga
-Nyugi, csak 1 napig fogsz itt raboskodni! –Gordon
-Miért azután hova visznek? –Kinga rémülten
-Azt majd megtudod Kingácska. Csak annyit árulok el: onnan többé nem jössz vissza… -Gordon
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
